A Kishamis, a magyar hajózástörténet élő mementója, idén lenyűgöző mérföldkőhöz érkezett: a 130. születésnapját ünnepli. Megbecsültségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy éppen 30 éve a hajó fedélzetéről koszorúzzák meg a Balatont, és innen veszi kezdetét a hivatalos vitorlásszezon. A Széchenyi család egykori büszkesége az 58. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon végül 32 óra 14 perc 9 másodperces idővel 75.-ként haladt át a célvonalon.
A Kishamis a Balaton és Európa egyik legidősebb, ma is futó vitorlás hajója, amelyet 1896-ban építettek Balatonfüreden ifjabb Ádám Károly megrendelésére. Tervezője a skót George Lennox Watson.
A hajó valószínűleg 1908-ban, idősebb Ádám Károly halála után került Füredről Földvárra, gróf Széchenyi Emil birtokába, aki egészen a világháború kitöréséig szinte folyamatosan versenyzett vele. Egy anekdota szerint a Széchenyiek családi emlékeztetőként rögzítették, hogy „a hajó neve mindörökre maradjon Kishamis, színeiben a kék legyen a domináns”.
A hajóhoz fűződő egyik legkalandosabb történet a második világháború alatt történt szándékos elsüllyesztés históriája.
Amikor a háborús front elérte a Balatont, a gazdátlan hajót már nem tudták a többi hajó közé, a füredi hajógyári tárolóba elhelyezni. Egyetlen lehetőség maradt, a megfelelő helyen történő elsüllyesztés, mely a családdal lojális hajóépítők segítségével meg is történt. Ettől kezdve egymás között a hajót csak Kronstadtként említették. Aki nem ebben a körben mozgott, annak ez semmit sem mondott, ugyanakkor a bennfenteseknek egyértelműen jelezte az elsüllyesztés helyszínét. A háborús készülődés időszakában létrejött elképzelés szerint a Tihanyi-félsziget egy adott pontján, a kronstadtihoz hasonló, hajók elrejtésére is alkalmas bunkerrendszer kialakítását tervezték, mely hely előtti vízterület a hajó elrejtésére ideális volt. A Széchenyi család a hajót 1946-ban kiemeltette, de a fahiányos helyzetben komolyabb javításra gondolni sem lehetett. Nem sokáig örülhettek neki, mert az éppen éledezőben levő vitorlásklubokat a Királyi Magyar Yacht Clubbal együtt egymás után feloszlatták.
A háború után a ponyva alatt megbúvó, felújításra váró hajó 1947-ben az Elhagyott Javak Nyilvántartásába került. Ott aludt egészen 1954 tavaszáig, amikor a füredi hajógyárban a Viziterv mérnöke, Szilvássy Zoltán rátalált, és Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője segítségével könyvjóváírással a MEDOSZ Sportkör éppen alakuló Evezős és Vitorlás Szakosztálya részére sport- és üdülőcéllal átvették a KDTVIZIG-hez. Első lépésként a siófoki kikötőben sor került egy kikötőbója telepítésére. A hajó 1954-ben Kronstadt, ’55-ben Csakazértis néven futott, majd 1956-ban kapta vissza eredeti nevét, a Kishamist.
A felújítás költségeinek fedezése nagy nehézségekbe ütközött, ezért egy kis segítséggel, és jóakarattal a hajót, mint a Széchenyi-örökség részét 1959 áprilisában sikerült hivatalosan Műszaki Örökségként elfogadtatni. A hajó még ebben az évben a szakszervezetnek is megtetszett, amely kizárólag üdültetésre akarta használni, de ezt szerencsére sikerült megakadályozni. A hajó eredeti kuttervitorlázatát már az 1930-as évek elején Marconi rendszerűvé alakították. 1960-ban visszakapta orrsudarát, mellyel lényegesen jobb hajózási tulajdonságokat sikerült elérni.
A hajó állapota a hatvanas évektől rohamosan kezdett romlani, ezért 1972–1976 között a siófoki MAHART hajóépítő üzemében teljes átépítésen esett át. 1968-ban Hrehuss György és Vass Boldizsár felváltva versenyeztek vele, majd mivel Hrehuss György az Orionra került, így Vass Boldizsár egyedül öregbítette a hajó hírnevét egészen 1977-ig. 1978-tól dr. Pásztó Péter, 1996-tól Hrehuss György vezette a hajót.
Az 1991. évi Kékszalagon már visszafele, Szigliget után a Kishamis árboca eltörött, és a hajót a Szövetség II. Badacsonyba vontatta. A következő szezonra a hajó Rácz Ákos munkájával új, egyedi RECKMANN alumíniumárbocot kapott.
1996-ban századik születésnapjára a hajó szponzorok segítségével új vitorlázathoz és új külmotorhoz jutott. Ettől az évtől az Évadnyitó alkalmával erről a hajóról koszorúzzák meg a Balatont, melynek gondját a VSC színeiben a mindenkori lelkes legénység, Hrehuss György és fia, Hrehuss Pál vezetésével viseli.
Forrás: Vitorlázás magazin