A Kékszalag nemcsak a leggyorsabb katamaránokról szól, hanem a mezőny derékhadát adó egytestű hajók és legénységük emberfeletti küzdelvéről is. Az 58. Kékszalagon a B25-ös osztályban indult Solaris csapata közösségi oldalán osztotta meg kendőzetlenül őszinte, fordulatos élménybeszámolóját a gyenge szeles, forró és szúnyoginvázióval nehezített 46 órás versenyről.
A korábbi kategóriagyőztes hajó legénysége nem mindennapi felállásban vágott neki a távnak. A tapasztalt kormányos és Körmendi Geri mellett két Kékszalag-újonc – Enci, valamint az ifjúsági versenyző Hajdú Laci – tette teljessé a négyfős csapatot.
A csütörtök reggeli rajtot követően a 9 fős B25-ös osztályban a Solaris legénysége Csopak felé nyitott. Bár a szélműszerük beforgása miatti hiányos adatok nehezítették a dolgukat, a siófoki kapu felé vitorlázva a Solaris megtáltosodott: spinnakerrel stabilan 4 csomó feletti tempóval törtek előre, és az abszolút 270. helyen vették a jelet, alig másfél perccel lemaradva a kategória élmezőnyétől.
A Tihanyi-csövön át vezető szakaszon a csapat zseniális összhangban dolgozott, sikeresen elkerülve a Zamárdi előtti zátonyokat és a menetrend szerinti kompok útvonalát.
A szántódi fordulót követően a klasszikus dilemmával szembesültek: Észak vagy dél? A taktikai döntés a déli part mellett szólított, ahol Földvár és Szárszó előtt sikerült átvenniük a kategória vezetését is. Ezt követően azonban a szél teljesen cserbenhagyta a mezőnyt.
Az éjszaka nemcsak a leálló szél, hanem a Balatonon ritkán látható méretű árvaszúnyog-invázió miatt is kínszenvedéssé vált. A rovarok miatt teljes sötétségben, minimalizált fényhasználat mellett kellett manőverezni. A spinnaker bevonása és a kötelek kezelése a milliónnyi szúnyog miatt csúszóssá vált fedélzeten komoly fizikai kihívást jelentett. Péntek hajnalban Fonyódnál érte őket a napfelkelte, miközben a keszthelyi jelet végül 14:05-kor vették be, 29 órányi vitorlázás után.
A visszaúton a Szigligeti-öböl szélcsendje és a kabinban uralkodó bődületes hőség próbára tette a csapat tűrőképességét, de folyamatosan dolgozták le a hátrányukat. A Tihanyi-csőben az éjszakai szélcsendben navigáló mezőnyben fűzték át magukat, majd az utolsó métereken – a cél előtti szélcsíkokat ügyesen kihasználva – péntek reggel 07:11-kor érték el a balatonfüredi célvonalat.
A Solaris végül 46 óra 11 perces menetidővel a B25-ös osztály 4. helyén, abszolútban pedig a 230. pozícióban zárt. Ez a teljesítmény különösen értékes egy olyan Kékszalagon, ahol a megpróbáltatások és az extrém időjárási körülmények miatt az indulók mintegy 45 százaléka feladni kényszerült a versenyt.
A Solaris kormányosa beszámolójában kiemelte a rendezőség és a nyomon követési rendszer fejlődését, valamint az online közvetítés sikerét, amely a mezőny hátsóbb régiójában küzdő hajókat is képernyőre vitte.
Olvassátok el a Solaris teljes részletekbe menő beszámolóját a Facebookon: